juhé

Akkor lesz ám igazi móka, mikor Katica végre visszatér közénk a messzi délkeletről!

dilemma

Tagadhatatlan tünete a nyárnak, hogy nem tudok választani, hová menjek szombat este.

Bár várhatóan a pénztárcám eldönti helyettem.

ő

Nem kellett hónapokat várnom. Újra hallottam a hangját és olvastam a szavait. Most pedig hallani fogom szavait... Nem szabadna remélnem... mégis. Ott van az a gombóc, hiába nyelek nagyokat.

feelgood

Igaz, ráment a gatyám a fesztivál-jegyekre, de legalább féláron ittunk hiperextra adag, koffeinbomba jegeskávét, közben meg csak üldögéltünk a város közepén koffeintől beszédülve, csevegtünk, csacsogtunk, és fel sem tűnt, hogy közben eltelt öt kerek óra...

Szóhoz sem jutok.....................

életérzés

Végre éjjeli Balaton-part!!! Ha esik, ha fúj, én ott leszek!!!

jujjj

Az alkoholmámoros, vigyorgós fiatalok aranyosak és viccesek tudnak lenni. A részeg, vigyorgós öregeket már inkább visszataszítónak mint viccesnek nevezném. Persze vannak itt olyan figyelmen kívül hagyott tényezők, mint ápolatlanság meg alkoholizmus,  amelyek rám valószínűleg nem fognak vonatkozni, de akkor is: sosem akarok megöregedni!

előny

Örülök, hogy nőnek születtem. Ha fiú lennék, az a fajta lennék, aki nem tud kezdeményezni, aki mindig beég, aki tök bénán csajozik. Sose lenne barátnőm.

kugeln

Azt hittem, nem vagyok jó önmegtartóztatásban, aztán ma elmajszoltam egyet a két éve kapott Mozart golyócskákból, és még mindig maradt.

valaki

Kínos tud lenni, mikor nyilvánvalóan meg kellene beszélni dolgokat, de csak kerülgetve van az a forró kása. Mert ha mindegyik félnek jogos sérelmei vannak, akkor egyik sem lép valami olyasféle kifogással, hogy "miért én alázkodjak meg?". Én pedig határozottan nem vagyok jó békítő. Önmagamat is nehézkes összehangolni a világgal, hát még másokat másokkal.
Pedig ez így szörnyű.

csúúúnya

Ja és a vodkacitrom hiába hozza ki a gyümölcs zamatát az ágyas pálinkából, és hiába hangsúlyozod kismilliószor, hogy már pedig ez isteni... akkor sem! Pfujj! Még ha anyukád nem is mondta el kiskorodban! Nem szabad! Nekem sem mondta... és milyen kár. Most fáslizhatom a kicsi bokám.

jajjj

Ha nem fizetsz, nincs net. Természetes együttjárás.

vb

Végre egy jó mérkőzés, amit én is láttam.

Egyébként igazán igazíthatnák a vb-t az egyetemisták naptárához. Szerintem elég sokan vagyunk ehhez. Mert ha tanulni kellene, de kezdődik a meccs, sajnos van, hogy nem a jegyzetek győznek. Ez pedig minimum kilencven perc kiesést jelent, a szünetről és a hosszabbításról nem is beszélve. Ki lehet a megbízott ez ügyben? Ki fogom deríteni.

hálidéj

Mostanság feltűnően sokszor hagyja el a számat az annyira várom szószerkezet. Mert annyira várom a hétvégi party-maratont! És annyira várom, hogy elfogyjanak a vizsgáim! Meg annyira várom a jövő szombati Siófokot! ...hogy dolgozhassak, tehát hogy legyen pénzem! ...a tizedikei soundot, az augusztusi szigetet és a hosszúhétvégés ejtőzést! ...az éjjeli tóban fürdéseket, a nyáresti csevejeket és a balatoni éjszakákat!

Remélem olyan jó lesz ez a nyár, amilyen nagyon várom!

Mert annyira várom!

látom én, csak későn

Szeretem, mikor olyasvalami ellen prédikálok, amit pontosan ugyanabban a formában, ugyanúgy én is elkövettem. Mások tetteiben már előre tisztán látom. Ha magamról van szó, előbb el kell követnem. Csak a sajátomból... máséból miért nem?

lehulló álarc

A paradoxonmester, akiről már korábban is írtam, újabb meglepetéssel gondolkodtatott el: saját blogot ír. Tele értékes gondolatokkal. Aminek önmagában nem kellene meglepőnek lennie, hiszen sejthető volt, hogy sokminden rejtőzik benne. Mégis. Az ő szavaival olvasni az ő világáról... felemelő érzés.

Életszerető. "...azért lehet tenni, hogy lehetőség szerint meghosszabítsuk az ittlétünket. Persze nem vagyunk mindenhatóak, de ami rajtunk múlik, azt tegyük meg."
És optimista. "A nap süt, csak éppen a felhő eltakarja. Csak azt kell megvárni, hogy jöjjön egy szél és elfújja a felhőt."

valódi jellem

Vannak nagy kutyák, amelyek néha megfeledkeznek erejükről. Azt hiszik, kicsik, így kis kutyákhoz illően szeretnének játszani. Csakhogy játék közben fájdalmat okozhatnak, amit észre sem vesznek. Mert eszükbe sem jut, hogy mekkora erővel rendelkeznek... hogy hiába érzik magukat csöppnyinek és ártatlannak, nem azok... Az erő akkor is bennük van. Palástolni nem lehet. Úgyis felszínre tör.

káosz

Annyi gondolat kavarog bennem, hogy nem tudok megfogalmazni egy kerek bejegyzést.

nemalvás

Falucskánkban megrendezett háromnapos partymaratonnak köszönhetően a következő helyzet teremtődött:
1.kinyitom az ablakom - dübörög a basszus, sikítoznak a lányok - nem alszom.
2.becsukom az ablakom - szobám ezer fokossá melegszik - nem alszom.

Na most mi légyen?

Szerintem lemegyek én is sikítozni...

szeder

Kénytelen leszek megkóstolni ezt a blackberry bárányt. Olyan aranyos volt, ahogy megnyalta a képernyőmet.

bárcsak....

Van ennek a belvárosi tetőteraszon, nyár-esti langyban borozásnak némi siófokos előszele.

elismerés

Vizsgaidőszakban többször kéne betennem a lábam az iskolába, és az önbizalmam az egekig szökne.

Mindenki a jegyzeteimet dicséri, ezáltal meg persze engem, és ami a legeslegfantasztikusabb, hogy a tanárom emlékezetből firkantotta be az ötösöm, mondván: "Ja igen, maga az, aki ötöst kapott. Gratulálok!".

Nagy elismerés ám ez, mert általános iskolában még természetesnek tűnt, hogy ötöst kapok és versenyeket nyerek. Nah és? Ez csak általános. Lesz ez még így se - gondolta mindenki. Aztán gimiben már alábbhagytak a sikerek meg a jó jegyek, a nyelvtan viszont még mindig az én privilégiumom maradt. Most pedig az egyetemen igencsak különlegesnek kell lenni ahhoz, hogy az ember kitűnjön a sok okos közül. Mégis sikerült. Persze vannak területek, amelyekkel sajnos nem büszkélkedhetek, de a nyelvtan továbbra is az én sikerterületem.

Lehet, hogy pályát tévesztettem...

öröm

Most szomorúnak illene lennem, de azt hiszem, voltam már emiatt eleget.

Ma este pedig egyébként sem menne. Mert először is napoztam, aminek következtében a két cicim között vicces kis négyzet keletkezett a bikinim díszének köszönhetően. Másodszor... bicikliztem, de nem ám csak úgy lazán! Emelkedőn, nehéz fokozaton, tűző napsütésben! Aztán hazagurultam pirospozsgásan, vizet kortyolgatva, miközben a falubéliek szorgalmasan köszöntöttek, holott nem ismerek senkit a röpke 3 éves ittlakásom óta. És még az a három terepbiciklizős férfiú is pazarolt rám egy sziát, szóval ezennel saját tapasztalatommal is alá tudom támasztani azt, amit eddig csak Naptól hallottam: a biciklisták összetartanak! De folytatva a sort... az is jól esik, mikor teljesen váratlanul kapok egy üzenetet, hogy -idézem- mennyire fantasztikusak a jegyzeteim, és köszönet a közzétételért mindenki nevében. Ez azért tényleg pozitív.

És végül... igazából a bejegyzés időrendben indult, de közben rájöttem, hogy az intenzitás épp ugyanúgy növekedett az estéhez közeledve. Tehát a napom és egyben a közelmúltam fénypontja az volt, mikor önszántából, saját elhatározásából távbeszélgetést kezdeményezett velem az a fiú, akinek tulajdonképpen ez a blog szól. Aki folyton megjelenik kis időre az életemben, majd hónapokra eltűnik.
Megint ráérzett, mikor van rá szükségem...

újra kislány

Rájöttem, hogy a másnál vendégeskedés az egyik kedvenc időtöltésem. Mert itthon, hajnalok hajnalán hazatérve képtelen lennék bármi komfortérzet-növelő tevékenységet végezni önmagam érdekében. Ha máshol alszom viszont, nah, akkor aztán tejben-vajban pancsolok. Kapok öblítőillatú vendégpólót és vendégnacit, friss ágyneműt, elalvás előtt ágyba hozott bögre-tejet, ébredés után szintén ágyba hozott tejeskávét. A nosztalgia kellemes érzetéről nem is beszélve. Ha ugyanis a gyerekkori barátnőm a vendéglátóm, akivel közös szobában és ágyban hálunk, garantáltan nem tudunk legalább félórás sötétben tereferélés nélkül elaludni.

Mint kislánykoromban...

utólagos köszönet

Nem is olyan rég történt az eset, mikor is én vágytam egyedüllétre. Persze jól esett, felfrissültem ilyesmi, mégis azt éreztem, hogy mindenki hülyének nézett. Mindenki, de főleg azok a horgászok, akik annyit érzékelhettek belőlem, hogy megjelentem, leparkoltam, kiszálltam egy könyv és senki más társaságában, majd egyes-egyedül leheveredtem a fűbe, olvastam, később pedig fogtam magam, és hazamentem. Azt gondolhatták, biztos nincs senkim, aki kijönne velem sétálni vagy beszélgetni.

A sztorit később elmeséltem Szőkefiúnak - magamra nézve gúnyos hangnemben, mert persze meg voltam győződve arról, hogy hibbant vagyok. Aztán mondott valamit, amit még soha senki...

Azt mondta, bátor vagyok.

Mert azok a horgászok nem egy magányos lányt láttak. Azt látták, hogy ez a fiatal lány ki mer ide jönni egy szál magában... egyedül is megállja a helyét... azt csinálja, ami neki jól esik.

Persze naívnak tűnhetek, én mégis elhiszem.

Mert tényleg bátor voltam!

Jobb érzés ez a tudat, mint az, hogy hibbant vagyok.

egyedüllét kontra magány

Hosszas megfigyeléseim alapján arra a következtetésre jutottam, amely konklúziót szerintem már majd' minden ember levonta magában, de azt hiszem, nem árt nevén is nevezni azt a gyereket... szóval azt hiszem, kimondhatom, hogy a leghangosabb és -harsányabb emberek véleményem szerint a legsérültebbek ott belül.
>>  "...aki az asztalon táncol, annak fáj igazán,
>>   ő ugrándozik a kamu-party vigaszán..."

Gondolok most az olyan emberekre, akik folyton társaságban mutatkoznak, nem mernek sehol egyedül megjelenni, nyüzsögnek, jönnek-mennek, mert attól félnek, hogy lemaradnak valamiről vagy kimaradnak valamiből. Félnek a egyedülléttől, amikor szembe kell nézniük saját hibáikkal vagy fájdalmaikkal. Nekik az egyedüllét magányt jelent.

Aki vállalja azt, hogy igenis most egyedül akarom tölteni a szombatestém -teszem azt- egy könyv, egy film vagy egy kád habos víz társaságában, az sosem lesz magányos. Mert ha rendet tud tenni odabenn, rendben lesz önmagával, tehát rendben lesz másokkal.

És ezzel megszegtem azt az általános fogadalmam, hogy nem általánosítok, szóval hozzá kell fűznöm: kivételek mindig vannak.

hiány

Dinnyét kanalaztam, epret majszoltam, de a nyár sehol.

miezitt?

Lösz az úton, hömpölygő víz (jobb esetben csak) az árkokban, homokzsákok a házak előtt.
Igazán szívmelengető látvány...

ül és vár

Hibátlanra írt előteszt után várom a délutánt, hogy megbukhassak.

De mire jó a futópad, ha nem a feszültség maradéktalan levezetésére (hát mondjuk a párnácskák lefaragására, de ebbe most ne menjünk bele).