Vizsgaidőszakban többször kéne betennem a lábam az iskolába, és az önbizalmam az egekig szökne.
Mindenki a jegyzeteimet dicséri, ezáltal meg persze engem, és ami a legeslegfantasztikusabb, hogy a tanárom emlékezetből firkantotta be az ötösöm, mondván: "Ja igen, maga az, aki ötöst kapott. Gratulálok!".
Nagy elismerés ám ez, mert általános iskolában még természetesnek tűnt, hogy ötöst kapok és versenyeket nyerek. Nah és? Ez csak általános. Lesz ez még így se - gondolta mindenki. Aztán gimiben már alábbhagytak a sikerek meg a jó jegyek, a nyelvtan viszont még mindig az én privilégiumom maradt. Most pedig az egyetemen igencsak különlegesnek kell lenni ahhoz, hogy az ember kitűnjön a sok okos közül. Mégis sikerült. Persze vannak területek, amelyekkel sajnos nem büszkélkedhetek, de a nyelvtan továbbra is az én sikerterületem.
Lehet, hogy pályát tévesztettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése