Az elmúlt néhány hónapban... hát mit is mondjak? Nagy dolgok történtek. Nagyot változtam. Szerettem volna korábban is azt hinni, hogy sínen vagyok, de valójában, úgy istenigazából sosem voltam. Tudom, hogy nem... mert most vagyok.
A körülményeket és azt a tényt összekapcsolva, hogy nem volt kedvem írni, megállapítottam, hogy a blogolás csak az útkeresés segédeszköze. Aztán jött két virtuális seggberúgás, és rájöttem, hogy nem muszáj ennek így lennie. Van mit írnom, ez tény, csak közben kizökkent az agyam abból a módból, amiben régen volt - hogy a történéseket szöveggé formálva éli meg. Most csak élek, könnyedén, boldogan. De ettől még igazán (vagy éppen ezért még inkább) foroghatnak a tekervények, nemde?!
