Nem is volt olyan rég, amikor kedvenc gólyatáboros csapattársam közölte velem, hogy apa lesz. Teljes sokk ért akkor. Aztán a minap történt, hogy egy pár hónapja nem látott, kedves csoporttársam próbált leülni mellém, de csak igen sok helyezkedés után sikerült neki... Merthogy nem fért be a pocija asztal és szék közé.
A két eset között annyi a különbség, hogy az első óta eltelt négy év. Akkor még meghökkenhettem. Ma már egyre kevésbé jogos.
