gólyahír

Nem is volt olyan rég, amikor kedvenc gólyatáboros csapattársam közölte velem, hogy apa lesz. Teljes sokk ért akkor. Aztán a minap történt, hogy egy pár hónapja nem látott, kedves csoporttársam próbált leülni mellém, de csak igen sok helyezkedés után sikerült neki... Merthogy nem fért be a pocija asztal és szék közé.

A két eset között annyi a különbség, hogy az első óta eltelt négy év. Akkor még meghökkenhettem. Ma már egyre kevésbé jogos.

szándékosan naiv

Szokták volt mondani: a felsőoktatás az életre készít fel. Persze-persze, bólogattam mindig, aztán legyintettem egyet. Amíg nem tapasztalom a saját bőrömön, nem hiszem el. De hát mindennek eljön az ideje előbb-utóbb, ugyebár. Szeretném hinni, hogy a nagybetűs élet nem erről szól. Szeretném hinni, hogy attól még, hogy nem kacsintok vissza a főnökre, nem fog kicsinálni. Hogy kisminkelve, csinos ruhában is jól kijöhetek a női feletteseimmel. Hinni akarom, hogy rövidebb nyelvvel is juthatok előrébb és feljebb. Vagy tényleg minden a színjátszásról, a protekciószerzésről és a seggnyalásról szól? Kiábrándító, azt kell mondanom.

birthday. happy or not?

...ja és mellesleg ez lett volna a szülinapi ajándékod, ha még együtt lennénk...

Egy ajándék, amit sohasem felejtettem volna el. Egy szándék, amit sosem fogok.

meglepetés-party

Egy este, amire csak miattad jönnek el a számodra legfontosabb emberek. Három hét, mialatt ezek az emberek érted összefogva sürögnek-forognak, titkolóznak, szervezkednek. Egy összeesküvés, aminek kivételesen örülsz. Ráadásul kimondhatatlanul!

megelőzés vagy tűzoltás

Mikor jön el az igazán jó világ? Például mikor egy ruhához választasz eseményt. Tipikus női jelenség a kétségbeesés: Jaj, hétvégén megyünk vacsorázni, de mit vegyek fel? Nincs egy rongyom se. És ekkor következik a rohangálás: vásárolni, kölcsönkérni, akármit, csak valami legyen! Na de amikor végre adódik egy alkalom, hogy véletlenül rábukkansz egy csodaszép ruhára, és véletlenül éppen megteheted, hogy nem hagyod ott - mert hát annyira jól áll, és amúgy is le van árazva; vétek lenne -, akkor a dilemma új oldalát ismered meg: Itt van ez a ruha, meseszép, fel akarom venni. Elmehetnénk vacsorázni. Például.

Egy hirtelen felindulásból elkövetett kiruccanásnak hihetetlen varázsa lehet, de az apró részletkérdések nagyon meg tudják mérgezni. Mennyivel jobb érzés, ha fel vagy  rá készülve!

Menjünk? Oké. Csak kiakasztom a szekrényből, belebújok és indulhatunk.

tudom, hogy nem tudom, hogy tudom

Lehet olyan, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok tisztában a saját értékeimmel?

Egy kisebb pszichoanalízis után közölte velem a lány, hogy megvannak bennem azok az értékek, amelyekkel ideális vezetővé válhatnék. A baj csak az átlagon aluli öntisztelettel van.

Tudom én, hogy többre is képes lennék... Tudom, de nem hiszem. Vagy valami ilyesmi.

ambíciók

Jó, ha vannak emberek, helyek, körülmények, amelyek és akik motiválnak, de ennél sokkal fontosabb, hogy önmagunkra akarjunk büszkék lenni. Az ösztönzés belülről fakadjon - amit teszünk, elsősorban saját magunkért kell tennünk. Persze nem egoizmusra biztatok, inkább egy egészséges szintű önszeretetre. Kell, hogy az ember legyen képes meggyógyítani önmagát. Amikor belesüllyed a tétlenségbe, ömagát kell meggyőznie, és rávenni a fejlődésre. Van, hogy csak egy bizonyos ember miatt kezdünk bele valamibe... De mi lesz, ha nem tud mindig odafigyelni ránk és biztatni minket; ha kiderül, hogy ő ezt nem is tartja olyan fontosnak; vagy ha - ne adj' Isten - eltűnik az életünkből? Elvész a mozgatóerő, mi pedig visszasüppedünk a kényelmes fertőbe...

Talán el kell telnie egy adott életszakasznak ahhoz, hogy belássuk: nem másoknak élünk. Lehet motiváció a velünk szemben támasztott elvárás, de közben nekünk is akarnunk kell teljesíteni, máskülönben kudarcra van ítélve az igyekezet.