>> ... a tulajdon Lelkiismeretem, Értelmem ragadtatta magát árulásra, és vádolt meg, hogy ellenállnom bűn. Majdhogynem túlkiabálták az Érzelmet, pedig az is vadul követelőzött: "Ó, ne kéresd már magad! ... Gondold csak el, milyen nyomorult lesz! ... Békítsd meg, mentsd meg, szeresd: mondd neki, hogy szereted, és az övé leszel. Ugyan ki törődik teveled? Kinek nem mindegy, mit csinálsz?"
De rendületlen érkezett a válasz: "Nekem nem mindegy. ... Megtartom az ember által szentesített isteni törvényt. Ragaszkodom az elvekhez, melyeket akkor fogadtam el, amikor még épeszű voltam, nem őrültem meg - most itt tartok. A törvényeknek, az elveknek nem a kísértésmentes időkben látjuk hasznát; az ilyen pillanatokban kellenek, mikor test és lélek lázad szigoruk ellen." <<
