Karácsonyi sztori, de talán most is érdemes...
Mamit látogattuk meg, segítettünk neki főzni. Amíg a hús sült, elkalandoztam a szekrények felé: régi képeslapok, fényképek, könyvek. Végül egy Így írtok ti-ben találtam egy megsárgult, A/5-ös füzetből kitépett papírt, amin nagynéném tinikori keze írásával egy levél állt. A sztori maga a levél, amiből talán kicsit kitűnik, mi számított poénnak akkor, és mi ma. Szerintem bájos. Főleg ha kajla kézírással képzeled el...
"Kedves, kedvetlen ismeretlen ismerős!
Kelt levelem élesztő nélkül, hogy vagy, drágám, nálamnélkül? Én itt vagyok, te ott vagy, én jól vagyok, te hogy vagy? Nevem a bélyeg alatt, a bélyeg a postán maradt. Szívem január, lelkem február, hogy ki írta, azon spekulálj! Nevem a régi, foglalkozásom a mostani. Szomszédom mellett lakom, az utcára nyílik az ablakom. Szeretlek, mint virslit a kutya, ha mással látlak, megüt a guta. Szeretlek téged, mint marha a silót, lefogytam érted öt-hat kilót! A nevem az titkos, hogy ismersz, az biztos.
Csókollak százszor, de nem most, majd máskor! Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik, küldd vissza!
Kifli utca, Zsemle tér, a házszámot elfújta a szél!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése