Fogalmam sincs, milyen közösségről beszéltem. Lassan kezdem azt hinni, a közösségeket csak én képzelem, de valójában egyre kevésbé léteznek. Amint letudja kötelességeit az ember, rohan vissza saját kis világába, és még véletlenül sem nyit a körülötte élők felé. Valahogy mindig sikerül olyan társaságba csöppennem, amelynek tagjai össze vannak kényszerítve, mégsem igazán törekednek gyakorlatilag is egy csapatot alkotni. Tényleg ilyen elcseszett érzékkel alakítom az életem!? Mindenesetre: ha csak a mai napot nézem, nem az a kérdés, hogy "könnyen jött siker egyedül vagy küzdelem közösen", hanem inkább könnyen jött siker egyedül vagy küzdelem egyedül... Máris más a válasz.
