A halálos útnak nevezett 81-es mentén van egy hely, ahol minden áldott reggel és este apró gyertyafényeket lehet felfedezni. Néhány éve ott halt meg valaki. Nem tudom pontosan, hogy ki is (vagy kik is), mert kerestem, kutattam, de minél tovább böngésztem, annál több halálesettel kellett szembesülnöm - a mindössze huszonhat éves sráctól az éppen munkába száguldó segédmunkásokig. Biztosan találtam volna még, dehhh... jobbnak láttam nem folytatni. Mindenesetre annak a valakinek akkor, ott véget ért az élete. Végleg.

Szerettei viszont kénytelenek minden egyes napon elhaladni azon helyen. Lehet, hogy a munkások már felépült és újra ingázó társai. Az is lehet, hogy a fiú egyedül maradt barátnője, akit naponta arra hív a kötelesség. Valószínűleg sosem fogom megtudni, és talán nem is akarom. Nekem csak ez az arctalan részvét a szerepem. Nekik pedig az, hogy minden nap emlékezzenek. Hogy jelezzék, sosem felejtenek. Hogy egy kicsit minden nap meghaljanak.