Döbbenet. Régi lakhelyem piciny szórakozóhelyének fényképeit átfutva olyan emberbe botlottam, akire itt, ilyen körülmények között soha-soha nem számítottam volna. Mert azért az letaglóz, ha csontvékonyan, haspólóban és összekócolt hajjal a pódiumon táncolva látom viszont azt a "kislányt", akire nemrég még nekünk kellett vigyázni, mivel egy 5 éves gyereket csak nem hagy egyedül az anyja. A képeket elnézve... 16 évesen is vigyázhatna rá valaki. Oké, értem én, hogy ez az élet rendje, néha mégis káosznak érzem. Vagy túl rendmániás vagyok?