A barátnőknek azon típusába tartozom (tehát remélem, hogy van még rajtam kívül más ilyen elcseszett példány is), aki személyesen nagyon érdeklődő a barátait illetően, de amint hazaindulunk, részemről megszakad a kapcsolat a következő találkozóig. Nem azt jelenti ez, hogy nem szeretem őket. Dehogy! Csak erre is kiterjed az odázgató jellemem: eszembe jut délelőtt, de ááá, most dolgozik vagy biztosan alszik, inkább majd délután. És mire eljő a délután, kimegy a fejemből, majd így megy ez néhány napig, mire is az a helyzet adódik, hogy a másik fél gyorsabb volt - megint ők hívtak, én meg csak pirulok.

Szánom-bánom, és igyekszem, de ha egyszer tényleg mindig dolgoznak?! Írjak e-mailt. Tudom.