Amikor a busz zötykölődése egybeesik a fülemben lüktető basszussal, igazodik a szívem is.
kedd, december 14
csütörtök, december 9
akar. tesz.
Lehet, hogy nem hiszed. Mert úgy érzed, már nem hiheted. De terveim vannak. Tervek a változással. Tervek Veled és Velem. Vagy mostantól inkább: Velünk. És ez jó. Nagyon jó.
juhú
Azért ma szerettek volna az emberek, ha kimozdultam volna itthonról. Elég pozitív voltam.
Nézegettem egy rég látott, de nagyon imádott barátnő feltöltött képeit, ahol is mikulásosba bújtatott, háromnapos, kicsi ujjakkal rendelkező babácska képére bukkantam. A babácska a barátnőé, a babácska és a barátnő pedig a szerelmes férfié. Idilli, nah. Nem bírtam levakarni a mosolyt.
Aztán történtek még látszólag kevésbé pozitív, engem mégis boldogsággal eltöltő dolgok, minthogy megnéztük Amélie csodálatos életét mi meg a rumosteáskancsó, aztán végre pontot tettem három darab, iszonyú régóta maceráló beadandónak.
Áj em veri fitt.
De inkább megyek aludni.
szerda, december 8
vasárnap, december 5
erre nincs szó
Undor. Utálat. Hányinger.
Önmagamtól.
Az érzés, mikor tudom, hogy mennyire elrontottam mindent, eddig a legrosszabb álmaimban jött elő - emlékeztetésként a régi tettekre. Most ismét a mellkasomba vágott. Itt érzem elevenen, álmodnom sem kell. Azt hittem, ha új esélyt kapok, el tudom halványítani az emlékeket, ehelyett még többet képezek egyre mélyebbre ásva ezzel önmagam, egyre távolodva a megoldástól, egyre távolabb Tőle...
csütörtök, december 2
life
Az élet azért mindig egyensúlyra törekszik: mikor, ha nem most, tudnám meg, hogy kifogástalan lett a beadott fordításom? Mikor máskor írnék egy egész jó zh-t vagy derülne ki, hogy igény lesz rám a suliújság szerkesztőségében.
Mi ez itt, adok-veszek játék?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)