Azért ma szerettek volna az emberek, ha kimozdultam volna itthonról. Elég pozitív voltam.
Nézegettem egy rég látott, de nagyon imádott barátnő feltöltött képeit, ahol is mikulásosba bújtatott, háromnapos, kicsi ujjakkal rendelkező babácska képére bukkantam. A babácska a barátnőé, a babácska és a barátnő pedig a szerelmes férfié. Idilli, nah. Nem bírtam levakarni a mosolyt.
Aztán történtek még látszólag kevésbé pozitív, engem mégis boldogsággal eltöltő dolgok, minthogy megnéztük Amélie csodálatos életét mi meg a rumosteáskancsó, aztán végre pontot tettem három darab, iszonyú régóta maceráló beadandónak.
Áj em veri fitt.
De inkább megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése