Undor. Utálat. Hányinger.
Önmagamtól.
Az érzés, mikor tudom, hogy mennyire elrontottam mindent, eddig a legrosszabb álmaimban jött elő - emlékeztetésként a régi tettekre. Most ismét a mellkasomba vágott. Itt érzem elevenen, álmodnom sem kell. Azt hittem, ha új esélyt kapok, el tudom halványítani az emlékeket, ehelyett még többet képezek egyre mélyebbre ásva ezzel önmagam, egyre távolodva a megoldástól, egyre távolabb Tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése