péntek, szeptember 24

* rémálom? nem.

Sötét van. Meztelen talpamat melengeti a szőnyeg, fenekem átvette a fürdőkád hidegét. Csak ülök, összeroskadva. Ölembe ejtett kezeimre könnycseppek hullanak. Sötét van... Gyűlöletemet és dühömet csitítgatom éppen, mert az eszem tudja... tudja, hogy én az én múltammal nem vethetem az Ő szemére, amit tett... tudja, hogy nincs okom -vagy jogom- haragudni. Valójában csak fáj, Rá nem haragszom. De arra, akivel tette, csak gyűlölettel tudok gondolni! Mert a szívem érzi... érzi azt, amit már öt éve is érzett... érzi, hogy ő az a valaki, aki ott tud ártani nekem, ahol a legjobban fáj; aki ott nehezíti meg az életem, ahol egyébként is a legnehezebb. Meg tudja tenni, ha meg akarja. És ő meg akarja. Öt éve is meg akarta.
És meg is tette...

csütörtök, szeptember 23

* miafene

A gólyákat útbaigazítani? Hát én is gólya vagyok! Jah nem, azóta eltelt két év... csak én addig aludtam. Vagy ilyesmi.
Megharagudtam a blogomra.
Lehet ilyet?

csütörtök, szeptember 9

benyomás

Ha a fitness-terem tulajdonosa rám gondolva azt a képet látja lelki szemei előtt, amint felhők tetején lábujjhegyen szökdécselek a realitás talajának teljes hiányában, akkor el lehet képzelni, milyen az én kondizós technikám. Mert nem beszélgettünk mi olyan sokat...

best days

Mosolyogva fekvés, mosolyogva ébredés, mamizás, fitneszelés, szép-új dolgok olcsón, szép-új dolgok ingyen, csajos este Anyával...
Nőből vagyok, na.

Hamupipőke

Az azért talán égi jelnek tekinthető, hogy a cipőbe, amibe első látásra beleszerettem, az van írva, hogy Beetle.

negyedik megálló

Lány ül a buszon, mellette egy, vele szemben két szabad ülés, lábánál a bőröndje állítva. A busz a szociális otthon megállójához ér. Felszállnak a hazaigyekvő dolgozók... és néhány kimenőt kapott lakó. Egy huszonéves fiú és egy idős bácsi, többek közt. Mindketten a lányra pillantanak, zavartan elmosolyodnak, de aztán azonnal komollyá is válnak: hiszen meg kell venni a jegyet! De meddig is? Innen a negyedik megálló. Közös erővel számolnak - a fiú, a bácsi és a sofőr... Sikerül. Megveszik a jegyet - együtt.
Hátraindulva a lány mellé érnek, a bácsi a hely után érdeklődik. A lány szelíd mosollyal int: nyugodtan tessék leülni. Ettől kezdve egy más világ tagjává válik... ha csak négy megálló erejéig is. Abban a más világban az élet apró akadályai hatalmas kőfalakká válnak. Hogy banánt vegyen-e a bácsi vagy barackot? A barack a fiú szerint finomabb. Tehát barack lesz, eldöntötték - együtt. Közben elhagytunk egy megállót. De a busz nem állt meg! Még jó, hogy a fiú ilyen szemfüles, különben.... Na de aztán hirtelen kanyarodik a busz, a lány bőröndje dőlni kezd. A fiú ismét figyel, idejében elkapja a bőröndöt. A lány megigazgatja, kiékeli a lábával, s miután végez, rápillant a fiúra. Összemosolyognak... mindketten zavarba jönnek, de a lány sokkal jobban! Igyekszik úgy viselkedni, mintha átlagemberek ülnének mellette, de... ismeretlen számára ez a világ. Nem tudja, hol vannak a határok. Hogy mi az alapvető, és mi okoz nehézséget. Szinte biztos benne, hogy ők belélátnak. A legmélyére. Hiszen kicsit olyanok, mint a gyerekek: megérzik, ki a rossz, ki a jó; ki van zavarban, ki közvetlen. Nem meri elengedni magát. Tart tőlük, ugyanakkor csodálja őket.
De aztán hirtelen felocsúdik kavargó gondolatai közül - a fiú hevesen mutogatni kezd a bácsinak, melyik ajtóhoz menjen, és melyik kapaszkodónál álljon meg. Mert közeledik a negyedik megálló. A lány távolról még figyeli őket, hiszen ő is itt fog leszállni. Nem siet - még legalább egy perc, míg odaérnek. Elköszön néhány ismerőstől, majd lassan az ajtóhoz lépked. A fiú és a bácsi a kiszemelt kapaszkodónál állva a lányt nézik. A lány odapillant, mire ők épp visszamosolyognának, de hirtelen elkomorulnak: nyílik az ajtó. Erősen koncentrálnak, minden lépcsőfokot alaposan végigjárnak, de végül sikerül: leszállnak.
A negyedik megállóban - együtt...

kedd, szeptember 7

kitartottak gyöngye

Eltartott feleségnek érzem magam, holott csak két napja játsszuk azt, hogy én vezetem a háztartást -mosok, főzök, takarítok-, Andra pedig este hazaesik hullafáradtan, majd miután megkérdeztem, milyen napja volt, nem győz hálálkodni, mekkora a rend és tisztaság. Most még vicces, de ezt három napnál tovább nem bírom. Legyen már iskola!

évkezdés

Azok a partyk a legjobbak, mikor nem a hazatérésre kell elhasználnod utolsó energiacseppecskéidet, mert idejében hazaindulsz, tehát van erőd átöltözni, "vacsorázni", fogat mosni, blogolni, e-mailt írni, netán egy filmet megnézni, ilyesmi. Ez egy ilyen éjszaka volt. Csak a film maradt ki. Szóval erre az estére négy pontot adnék.

rejtély

Emberek, akik tele vannak gátlásokkal... Van, hogy idő, van, hogy alkalom, van, hogy elegendő alkohol kérdése, hogy megmutatktozzék az igazi személyiség. Ez utóbbi szomorú, ámde nem ritka jelenség. Ez van. Először ugyan alkohollal, de később anélkül is menni fog. Ha igazi egyéniség az illető. Csak türelem...

hétfő, szeptember 6

túsz

Nem lesz ez így jó. Hiányzik.
Szerintem elrabolom, felcincálom, és bezárom ide, hogy mindig velem legyen. Ő lesz a negyedik lakótársunk - akarja-e vagy sem. Punk-tum.

lakva ismerszik...

Hogy mit hoz ki az emberekből az együtt-lakás?! Kedvenc lakótársak lettünk, holott attól féltem, örökre megutáljuk egymást. Azt hiszem, jól funkcionálunk mi így, együtt - mint élettársak.

kopp

Amennyire vártam az órarendem, annyira moslék lett.
Úgy képzeld el az első óráim kezdetét a hét vége felé haladva, mint egy origóból kiinduló egyenest: minél inkább fogy az energiám, annál korábban kelhetek. Hogy hétfőn nincs órám, pénteken meg nyolctól?! Hát mi ez itt?!

Nap el. Mi vissza.

Olyan ez a pesti lakásba visszatérés, mint régen a kincskeresés Mami padlásán. Rácsodálkozom minden, korábban naponta használt tárgyra. Jééé, megvan a fehér vászoncipőm! Dejóóó, el is felejtettem ezt a nadrágot! Kár, hogy ezeket csak magamnak kiáltoztam, ugyanis az első éjszakámat egyedül töltöttem a nagyvárosban. Nem volt jó. Bár legalább ügyesen feltettem a gyönyörűszép függönyeinket -így talán már nem lesz mozifilm a sötétedés utáni életünk-, és könnyes búcsút vettem az összes porcicától, ami a lakásban bárhol is megbújt.
Lassan rá sem ismerni a lakásra. Tiszta. És rend van. Igaz, még érezni az űrt, amit Nap hagyott maga után... de apránként befoltozzuk. Mondjuk kezdve egy vendég-lakótárssal! Az esti borozás melletti kockulás alatti zeneválogatással párhuzamos beszélgetés már kipipálva. Megy ez.

szerda, szeptember 1

koccanás

Vannak szokatlan, nem hétköznapi élethelyzetek, mikor szépeket ígérünk, a szép ígéreteket könnyedén elhisszük. A problémák ilyenkor eltörpülnek, mintha nem is léteznének. Aztán visszatérünk a szokványosba, és huss: mintha meg sem történt volna. Ezért ne tekints megoldásnak például egy romantikus hétvégét, amikor valami nem működik a Kedvessel! Hazatérsz, és elfelejted, milyen volt ott... hogy miket mondtál ott...
És ezért olvasd el a Koccanást Spirótól! Nem is kell messzire menni, hogy szokatlan helyzettel találkozzunk - hogy önmagunkból kiforduljunk...

idill

Szeretem, ha fáj minden porcikám a kétórás edzéstől. Szeretek belépni a saját kis zugomba. Sajátkezűleg könnyű vacsorát főzni. Bekuckózva egy könyv felett elszunnyadni. Simogatásra ébredni. Mosolyt látni. Mosolyt okozni.
Mosolyt érezni.

nembííírom

...és akkor hirtelen belémvillant a fájó felismerés, miszerint csak egy héttel később kell iskolába mennem...
Mint egy stréber-eminens diáknak, csordogál a nyálam új órarend és új órák után.

újra ki

Engem utálnak a gázosok.
Megint fázom.

beszélgess!

Ami itt tejbegríz, az ott tejbekása, amott tejbepapi. Ami neki vadász, másnak boroskóla vagy vébéká, még másnak leó. Erősen igényt tartanék egy magyar-magyar szótárra. Üljünk össze sokan, sok helyről, több generációból! Üljünk össze, igyunk egy vadászt -vagy mit- és csevegjünk.
Összeállna néhány szócikk, azt hiszem!