Drótkerítéssel elválasztott játszótér, mellette egyszemélyes karfás padok. Halkan sikító szél a paneltömbök között. Közeledek. Kapucni a fejemen, minden hang tompa. Elhaladok a játszótér és két pad mellett. Az egyikben egy nő hanyag testtartással, maga elé bámulva. A másikban egy kislány a játszótérre meredve. Nem beszélnek, csak ülnek. Talán várnak - a semmire. Látóterükbe sétálva tekintetük rám szegeződik. Szemükben semmi szomorúság, semmi nyomor. Megvetés, cinizmus, cinkosság annál inkább. Apró tűk a bőrömön, de gyorsan haladok tovább, távolodok... enyhülnek a szúrások...
Aztán késdöfés! A kislány felnevet, hangosan, visszhanggal.
Kész, végem. Libabőr, hideg verejték.
