péntek, február 22

Az egyik ismertetőjele annak, hogy megtaláltad életed kapcsolatát, ha olyan dolgokhoz érzel magadban erőt, amelyekről korábban álmodni sem mertél. Persze nem tudhatod, mi sikerül ezekből, de legalább mersz nagyot gondolni. Mert van, aki támogat. Aki elhiszi rólad, hogy képes vagy bármire, és ezt veled is elhiteti. Az meg már fél siker, ugyanis minden dolog részben fejben dől el. Az optimizmus pozitív vonzerővel jár, a pozitív vonzerő pedig sikerélménnyel. Csak figyelj, hogy közben maradj talajközelben. Vagy úgy is mondhatnám: maradj talpon!
Gyorsgyaloglás a konditeremben. Gondolnád, hogy ennek is van tanulsága?
A legtöbb partyba szánt zene 6,5 km/h-val dübög. Így van, lemértem.

szürreál

Drótkerítéssel elválasztott játszótér, mellette egyszemélyes karfás padok. Halkan sikító szél a paneltömbök között. Közeledek. Kapucni a fejemen, minden hang tompa. Elhaladok a játszótér és két pad mellett. Az egyikben egy nő hanyag testtartással, maga elé bámulva. A másikban egy kislány a játszótérre meredve. Nem beszélnek, csak ülnek. Talán várnak - a semmire. Látóterükbe sétálva tekintetük rám szegeződik. Szemükben semmi szomorúság, semmi nyomor. Megvetés, cinizmus, cinkosság annál inkább. Apró tűk a bőrömön, de gyorsan haladok tovább, távolodok... enyhülnek a szúrások...
Aztán késdöfés! A kislány felnevet, hangosan, visszhanggal.
Kész, végem. Libabőr, hideg verejték.

hétfő, február 18

Egy nő számára az egyik legnehezebb kompromisszum, amikor valakivel osztoznia kell a saját konyháján - gondoltam én. De jobban átgondolva... Ha egy olyan nő mellé kerül még egy, akinek fiai vannak, vagyis addig csak férfiakra főzött-mosott, más lesz a helyzet. Az a nő hálás lesz, hogy végre van segítsége. Ha pedig olyan nőről van szó, akinek lánya van: nem lehet gond, hiszen ő már a kezdetektől osztozik valakivel. Tévhit tehát eloszlatva: a nők képesek osztozkodni. A konyhájukon legalábbis.
Az már nevezhető szakdolgozat-mérgezésnek, ha a kettesben töltött hosszúhétvégén a paneltelepek mellett elhajtva elemezni kezdem, hogy milyen technológiával, milyen elrendezéssel, melyik évtizedben és miért pont oda épülhettek. És fel sem tűnik, hogy ezt most nem kéne. Where is the end?
Az első hóvirág láttán minden porcikám olvadozni kezd. Még akkor is, ha mínuszok vannak éppen.