Valahol legbelül talán mindenki szörnyeteg. Mindenkiben ott motoszkálnak az irigység gyökerei, a kárörvendő kívánságok és a perverz gondolatok. "Ember embernek farkasa", így kezdődött minden. Aztán jött a civilizáció, kialakultak bizonyos normák, amelyek az emberekben gátakat hoztak létre. Önkontroll - így hívják ezt. A különbség köztünk mindössze abból adódik, hogy kibe milyen mélyen vésődött bele az adott társadalom szabályrendszere. Van, aki annyira elsajátította, hogy meg sem hallja az ösztön hangjait, és van, aki gátak és gátlások nélkül él - aki farkas maradt. Persze más az, aki csak az egyéb játékszabályokat hagyja figyelmen kívül, vagy az, aki társai kárára van normanélküliségével. Ez utóbbi talán a véglet véglete. Kérdés, hogy mihez mérten ítéljünk meg valakit... Mert fontos a származás - mindenfajta rasszizmust mellőzve: a lényeg, hogy ki milyen társadalomból jött, mivel ő az ottani normákat ismeri és sajátította el, azokhoz igazodik; de milyen mélységekig menjünk el? Egy társadalom ugyanis még mindig nem egy homogén csoport. Jöhetett az a valaki az üzleti elitrétegből és a vidéki tanyavilágból is - itt is, ott is más-más az értékrendszer.

Áramot vezettem a kerítésbe, mert lopják a termésemet. Abból élek, azt eszem, hát megvédem azt, amim van. Csakhogy emberéletet néhány zöldségért?

Beadtam az anyámat egy idősek otthonába. Ott foglalkoznak vele, én úgysem értek hozzá. Nincs időm pesztrálni, van viszont pénzem, hát mi mást tennék? Vegyem magamhoz a saját házamba és ápoljam én? Szó sincs róla. A gyermeki hála már csak a hagyományőrző gondolkodásmódban él, ott viszont nem is kérdés, mi lenne a helyes megoldás.

Az egyénre mindenképpen hat a környezete, ezt kikerülni nem lehet. Ezért a hangsúly az alkalmazkodóképességen van. Egyrészt egy másik társadalmi csoportba csöppenve bizonyos mértékben alkalmazkodni az ottani normákhoz. Másrészt - és főleg - alkalmazkodni egy egyetemes jó-rossz rendszerhez. Talán van ilyen, nem tudom. Csak remélni tudom, hogy valahol legbelül mindenki érzi a határokat, amelyeken belül képesek vagyunk boldogulni. Mi is és környezetünk is.