Két ember kapcsolata mindig egy rendhagyó pillanattal kezdődik. Akkor ott valamiért feltűnik a másik, kirí a tömegből, olyat tesz vagy mond, ami nem szokványos, vagy maga a helyzet szokatlan. Van úgy is, hogy a két fél más-más pillanatot tart kezdetnek, de egy biztos: Unicum. ha megkérdezik, mióta ismeritek egymást, kis fejtörés után mindenkinek beugrik egy emlékkép, egy mondat, egy szituáció, ami mindennek az okozója.
Extrém eset, ha azért nem emlékszel rá, mert olyan régen történt, hogy még beszélni sem nagyon tudtál. Így történt a Puclival kötött barátságom például, amiről inkább anyáink mesélhetnének. Én csak annyit tudok, hogy már a babakocsiban is haverkodtunk.
Arra már jobban emlékszem, hogy indult a dolog Mamusszal, az ex-élettársammal. A gimis osztályban nem volt egyetlen konkrét barátnőm sem, vagy egy adott társaság, akikhez tartoztam volna. Éppen ezért, amikor arra jutottam magamban, hogy nem ártana aerobikra járnom, nem volt kit magammal cibálni... Tesióra volt, a gerendás gyakorlattal szenvedtünk éppen, amikor előkerült a téma. Én langyosan elhintettem a tervem, és ahogy ez mindig is lenni szokott, Mamusz markánsan, habozás nélkül rávágta, hogy hát akkor menjünk! És mi mentünk.
Secretgirl, mint mondtam, szintén nem volt az a konkrét barátnő az osztályban, mégis mindvégig ott volt valahol a környéken. És a pont, amikor tudtam, hogy mi jól ki fogunk jönni egymással... Egy téli délután volt. Tanítás után tartottunk haza ugyanazzal a busszal ugyanabba az irányba, amikor szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a hófúvás miatt a busz kerülőbe megy, így a félórás utunkat másfél óra tettük meg. Míg én ültem, ő állt mellettem, a tömeg miatt erősen préselődött az üléshez, a lábamhoz, a táskámhoz, és mivel még igen kicsik voltunk, csak szégyenlősen nevetgéltünk kínunkban. Zavarban volt, mégis spontán és laza, ráadásul akkor még újdonságként hatott rám a kacagós nevetése, ezért amikor valamin felnevetett, én azon nevettem, ahogy ő nevetett. Ördögi lánc volt ez, főleg ha ő meg rajtam nevetett. Ezt én nem tudhatom.
...de ami a párkapcsolatokat illeti: talán ezekről él bennünk legélénkebben annak a bizonyos pillanatnak az emléke. Az első intim pillanat, a vér első pezsgései, az első mély pillantások... A romantikus történet, amit hiába mesélünk el bárkinek is, sosem fogja ugyanazt érezni, amit mi ketten, akkor, ott. Ez az első olyan titok, ami a kapcsolat erejét adja. Virágnyelvünk első metaforái.
