Jó érzés úgy hazafelé tartani - sötétben, buszon ülve, mosolyogva és bámulva a semmibe -, hogy érzem egy új bejegyzését érlelődését. Amikor a napot összegezve tudom, hogy ma sem keltem fel hiába. Csak visszagondolok, és formálódnak a mondatok, én meg nem győzöm lejegyezni a címszavakat, hogy ugyanúgy emlékezzek rá, mikor hazaérek, és gép elé ülök... Jó dolog a blogolás. Az ember teljesen átformálódik: sokkal tudatosabban, intenzívebben éli át a jelentéktelennek tűnő dolgokat is. Mert ahogy az ember szavakba önti a történteket, egyúttal fel is fogja ésszel. Tényleg megéli az életet, nemcsak sodródik. És ez jó.
