Mamusz mostanában spirituális tanok felé kacsintgat, így tudtam meg, hogy a szerelmes lélekpároknak két fő típusuk van: az ikerlelkek és a duális lelkek. Előbbiek tökéletesen harmonizálnak egymással, együtt nagyon jól működnek, de ugyanígy külön-külön is. Utóbbiak viszont egymás ellentettjei, ugyanakkor kiegészítői is. Együtt alkotnak igazán egységet, így a szakítás számukra kegyetlen fájdalmat jelenthet - széttépődnek, a másik helyén tátongó űrt éreznek, a kitöltött hézagok megüresednek...
Azt már saját tapasztalatomból teszem hozzá, hogy az ikerlelkek kapcsolatára a harmónia, a biztonság, a tervezhetőség jellemző. Mert ha ő hozzám hasonló, tettei és gondolatai is az enyémekhez hasonlók. Ezzel szemben a duális lelkek kapcsolata rejtélyes, kiszámíthatatlan, szenvedélyes, impulzív. Az talán túl unalmas, ez talán túl veszélyes. Azt gondolnám elsőre, az ikerlelkek biztosan jobban ismerik a másikat; azt gondolnám, ki ne vágyna harmóniára saját ikerlelkével?! A sors fintora, hogy engem éppen a duális lelkem ismer mindenkinél jobban. Az a lélekpárom, akivel a szenvedély sosem múlna el köztünk. Akivel a kapcsolatunk egészen biztosan nem lenne egyhangú. Akivel folyton egymás szemeit nyitogatjuk, a másikat önmagával szembesítjük. S akivel éppen ezért tönkremennénk a szüntelen lángolásba.
Vajon léteznek ikerlelkek, akik harmónia és nyugalom mellett szenvedélyesen szeretik egymást? Biztosan. De vajon nekem létezik valahol ilyen ikerpárom? Ki tudhatná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése