Hiányzik az életem másik része. Élem most az egyiket, de nincs velem a másik. Mert van a sulis élet, a fővárosban, két vágányon. Az egyiken örülök, ha végre célba érek, és sajnos nem sok ember akad, akivel barátokká váltunk az idő során. Igazán talán eggyel sem. A másikon most kezdenek kibontakozni a viszonyok: jó lesz majd, alakulunk, kovácsolódunk, jó társaság vagyunk, de ez még messze nem ad hovatartozás-érzést.

Olyat, amilyet a másik terület nyújt: a szűk kis családom, Big és a régi barátok - ők jelentenek nekem mindent. Ők, akik vidéken vannak. Furcsa, hogy ez így alakult - két pólus, amelyek sosem lesznek összhangban. Pedig épp azt keresem - hiányzik a biztonság. Hiányzik Mindenki.