Egy hirtelen benyomással indult: sosem láttam még a Tisza-tavat, az Alföld számomra alig látott táj. Úgy éreztem, tetszene, menjünk hát oda! Szervezés, bonyodalmak, huzavona - tán mégse megyünk? Ó, dehogynem, megoldódott minden. Mégis... valahogy végig azt vártam, mikor üt be valami váratlan, mindent tönkretevő fordulat. Én szerveztem, én akartam, nagyon vártuk - biztos, hogy közbejön valami. Aztán eltelt az első, majd a második és végül az utolsó nap. És a fordulat: hogy nincs fordulat. A magam nevében beszélve... felejthetetlen.

Egy hely, ahol megállt az idő. Ahol mindenki köszön az utcán, segít a legutolsó fia-borjának is. Kedvesek, egyszerűek, közvetlenek - a szavak legnemesebb értelmében. Beszélgetés, illat, emlékek.

Igen, emlékek... mert haza kellett jönni.