Úgy érzem, rég jelentkeztem új szereplővel, akinek még nevet is adtam, így hát ezennel ismerjétek meg Vegabyt. (Ne kérdezd! Ez lett, és kész.) Nos hát, Vegabyról egyelőre azt kell tudni, hogy ugyanazon iskolában szívják a vérünket, amivel ugyanolyan mértékben nem vagyunk megbékélve. Történt szombaton, 30Y koncert után sörömre várakozván, közben Vegabyval telefonálván, hogy közölte velem: ott szeretné hagyni szeretett iskolánkat! Mondanom sem kell, döbbenet és szomorkodás, ámulás és bámulás. Jajjj ne, Vegaby, ne csináld, ezt a keveset már kibírod, leküzdöd, megcsinálod, megcsináljuk, együtt, és a többi jutott eszembe rögtön, aztán rádöbbentem, hogy fél évvel ezelőtt még én is hasonlón töppprengtem. Majd rádöbbentem, hogy milyen jó, hogy mégsem. Mert rádöbbentem, hogy mindenhol szívás, ha úgy állok hozzá. Ezért ne úgy álljak hozzá, nemigaz? És ezt meg is mondom Vegabynak!

És mellesleg remélem megszokta a szemetek a nevet, igyekeztem segíteni... vegabyvegabyvegabygebavybegavyvagebyvagebyvbegybeagyvegavybeavyg