A kapcsolat eleji randikat idézte fel bennem az a mozizós délután, amit Biggel tegnap összehoztunk. Csevegtünk, nevettünk, filmet kritizáltunk és ölelkeztünk felhőtlenül. Majd jött a rész, ami viszont már az összeszokottakra jellemző: hazaesve gyorsan megvacsoráztunk - ő kenyeret kent, amilyet én enni szoktam, én kávét készítettem, ahogy ő inni szokta (mert tudom, hogyan szereti!) -, aztán szalonnasütős baráti összeröffenésre indultunk, ahol immár nem éreztem magam idegennek. Tündököltünk, nevettünk, össze nem vesztünk (!), majd a szobába belépve ágyunkban Nyuszi-ajándékot találtunk. Az együtt-elszenderedés a gyöngyszemek utolsója volt.
Összeállt a gyöngysor. Rég volt ilyen jó.