Ha az iskolában üldögélve a furcsa, folytonos és már-már idegesítő cuppogós hangra azzal a magamnak adott magyarázattal nem fordulok hátra, hogy biztos egy szegény fogyatékos hallgató, az azt hiszem, erősen jelzi, hogy belém férkőzött a társadalomközpontú szemlélet. Tehát máris volt értelme ebbe az iskolába járni. Legalább ezért. Még ha csak egy idegesítő gerlepár nyalifalija is volt. (Hogy lehet így csókolózni, most komolyan?!)