Érthetetlen számomra, hogy hogyan szövődhet két, alapjában véve különböző ember között életre szóló barátság. Az egyik folyton feladja az elveit, mindig változtat, szeleburdi, felelőtlen, mindig pozitív, a másik meg fikarcnyit sem hajlandó engedni saját elveiből, határozott, céltudatos, mindig földhözragadt. A sors fintora, hogy mindkettejük a másikhoz ijesztően hasonló párt talál magának: a köztük lévő összhang a párkapcsolatban már messze nem olyan teljes. Persze jóbarátnők lévén elsírják egymásnak a súrlódásokat, amikor is jön a konfliktus: panaszkodásuk gyakorlatilag egyenlő egy, a másik elé tartott tükörrel. Szembesítik egymást azzal, amivel mondjuk egy nem-homlokegyenest-különböző, nem-ijesztően-hasonlító-párral-rendelkező barátnő nem szembesítene. És ezzel szerintem meg is van a kapocs, amely összeköt...