Máris Szomszéd lett olvasólámpám, ami az anyukámmal a hazaköltözésem miatt megindított cserekereskedelemnek köszönhető: "Nekem most kettő van, nem kell egy?" Meg: "Óóó, ez tök jó, ugye nekem szeretnéd adni?" Meg: "Jééé, ilyenem is van? De úgysem használom." És hasonlók... Mert ugye a költözés nem más, mint a rég elfeledett kincsek újra-felfedezése (no meg kényszertakarítás, lakberendezés-tanfolyam és intenzív tornaóra-sorozat). De lényeg a lényeg: nyugodtan olvashatok ágyban, szenderedhetek el egy könyv felett és ábrándozhatok tovább a sztoriról - csak egy karnyújtás, ha zavar a fény...