A kollektív pánik túl sok arcát éltem át mostanság.

Riadt tekinteteink találkoztak össze, remegő térdeink doboltak együtt, körmeink meg egyformán rágódtak le az UTOLSÓ vizsgalehetőség előtt: vajon ki leszünk rúgva vagy sem? Aztán poharainkat szorongatva, fejünket ide-oda kapkodva kérdezgettük egymástól, hogy te is érezted? te is hallottad? teis? teis? Mert bazz', alattam remegett a föld!

Végül csak túléltük ezt is, azt is... mégis: mivanmááár???