Eleinte életem egyik legnagyobb veszteségének tűnt a Kuckóból való hazaköltözés gondolata... Aztán újra és újra emlékeztetett rá kedves főbérlőnk, hogy mégiscsak ez az egyik legjobb döntés, amit hozhattam. Én mondom, ha bárki albérletbe kíván költözni, az alábbiakat feltétlen fogadja meg!

- A tulaj intézze a csekkeket! Bármennyire laza megoldásnak tűnik, hogy a lakókra van bízva - ne! Csak a baj van belőle.

- Szívességet soha nem kérünk tőle! Később sokszorosan felnagyítva, önmagára nézve mártírkodósra átalakítva folyton a fejedhez fogja vágni. Mert ő jófej és önzetlen. Persze.

- Ha azt mondja, hogy hétfőn jön, vagy azt állítja, holnap jönnek a szerelők, adj hozzá három napot, és szorozd meg kettővel! Akkor már talán...

- Sose röhögj a "poénjain", különben azt hiszi, mennyire vicces, és mekkora barátok vagytok! Pedig nem.

- És végül: bármilyen bájosnak tűnő módon csűri-csavarja a mondatokat, mindig keresd a mögötte lévő mondanivalót! Ő nem jót akar - ő a pénzét akarja.

Otthon, édes otthon. Anyukámmal legalább biztos nem lesz gond.