Én szívesen lennék Amélie. Egyszerű érzelmekkel, kicsinyes gondokkal, gyermeki bájjal. Miért kell felnőni?! Megkövetelik, hogy legyek racionális, gondolkodjak és cselekedjek mindig ésszerűen. Mert nincs mentség. Nem hivatkozhatok a fiatalok tudatlanságára. Nincs olyan, hogy bocs, nem tudtam. Mert tudom! Tudom, mi lenne a helyes, az ésszerű. Mégis: ha az nekem nehezemre esik? Hadd lehessek kicsit önző! Még egy kicsit felelőtlen!

De nem hagyja az eszem...