önzés

Azt mondják, az Ikrek nem jó párkapcsolatból.

Bárki lássa lelkem: nem akarok fájdalmat okozni! Neki nem.

Mégis mindig sikerül.

liheg. meghal.

Helló, negyedik emelet! Helló, izomláz! Helló, térdfájás!

6. költözés

Milyen szerencse, hogy lakberendezésben és puzzle-ban jó vagyok. Már csak fúrni kell megtanulnom, meg gyúrni a szekrénytologatáshoz, és a hetedik máris gördülékenyebb lesz.

tönkrement

Soha többé nem veszek meg egy cipőt csak azért, mert bele van írva a blognevem.

"Buborék életem mindig Feléd száll..."

gyógyír

Ha fejre állok, sem értem az antiszociálisakat. Az emberek csodákat művelnek egymással.

félreértés

Rájöttem, hogy minden gondolatomat két bejegyzésben kellene leírnom. Az elsőben hirtelen megfogalmazom, a másodikban pedig magyarázom az elsőt. Másik opció, hogy nem írok semmit, de szerintem ez elvetendő.

napirend

Rendszer kell az életbe, ez nem vitás. Rendszeres étkezés, rendszeres mozgás, rendszeres szex, testápolás, művelődés, lélekmustra és a többi.

Legtöbbnek most híján vagyok... Nem is érzem a talajt: célok vannak, akaraterő nincs.

Szóval... rendszer lesz bevezetve!

patyolat

Michael Bublé-aláfestésre, párban jó a takarítás.

férfiak

Mi -lánykák, nők, nénik- folyton azt hajtogatjuk, hogy ők -fiúcskák, férfiak, bácsik- milyen érzéketlen valamik. Hát ellent kell mondanom -még ha háttal nem is kezdünk mondatot. Női szolidaritás ide vagy oda, kevés nő hozott értem akkora áldozatokat, mint egy olyan férfi, akinek fontos vagyok. Mindenfajta konkrétumok nélkül, általában véve, mégsem általánosítva. A külvilág felé bántóak lehetnek, de ha valakit megszeretnek: ők tudnak a legodaadóbbak lenni. Akár barátságot, akár szerelmet éreznek.
Kötődnek, ragaszkodnak, odafigyelnek.

móbájl

Megint van szép és okos telefonom. Rózsaszín...

De nem baj, már megszerettem.

egy csepp

Jó dolog ez a villamos. Olyan emberekbe botlok -az orrfacsaróan büdöset és az öreg molesztálót leszámítva-, akik még egy rommá amortizáló nap után is nevetésre késztetnek. Nem mosolygásra: haspattogtató nevetésre! És ez jó. Köszönöm annak a tányérsapkás, ötvenes évek Amerikájába illő, fülig érő mosolyú fekete bácsinak, aki ezt tette velem. Velem és azokkal a kínai fiatalokkal meg azzal az aranyszőke hajú lánnyal meg a mongol kisfiúval és nagymamájával, meg a másfél éves magyar kislánnyal és anyukájával. És minden szemlélődővel körülötte. Arc nem maradt mosoly nélkül.

Csak egy villamos kell, és néhány percnyi összezártság...

rainy days

Egy mintás gumicsizma az esőben, és rögtön mindenki szeret. Még én is magam!

gyöngyszem

"Mert a legszebb napok nem azok, amikor valami nagy dolog történik, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban, mint a zsinegről pergő gyöngyszemek."

sorry

Ismét visszamenőleg... Ilyen ez a munkás élet. Még gondolkodni sincs idő.

* csapatmunka

Mi lelheti ilyenkor a legalább kétszáz méteres vezetéket réstelenül betöltő, fekete, hangoskodó madarakat? Sétálok alattuk, és nem hallom a saját hangom! Ilyenkor folyhat a megbeszélés, hogy Hawaii vagy Afrika legyen-e a cél... Aztán kisebb szívrohamot kapok: irány Afrika! (Vagy Hawaii.) Próbáltam őket megszámolni, deh... nyolcig jutottam, aztán belezavarodtam. Elhalványultak, majd el is tűntek. Mindezt többszáz (vagy -ezer?) kisállat, pár másodperc alatt, katonás rendben. Ösztön-e vagy kommunikáció, nem tudom. Én csak irigykedem...