Akinek már hangyányit is meséltem nyári munkahelyemről, nem fog meglepődni, a többiek viszont legyenek szívesek megőrizni magukban azt a képzetet, miszerint egy belvárosi, összkomfortos, csidi-csudi irodában tűsarkúban és kiskosztümben sertepertélek napi négy órát elnöki fizetésért. Mert persze így van.
Egyébként viszont az történt, hogy az éj leple alatt ismeretlen elkövetők behatoltak szeretett munkahelyemre, majd különböző kisebb-nagyobb kincseket zsákmányoltak úgy, mint ütögetéssel szerelendő minirádió, félig kifogyott tollak, Főnök Bácsi őskövületi olvasószemüvege, és! és! és! és az ajándékcsokim a hűtőből! Emiatt borultam ki a legjobban. Végül mégis kacarásznom kellett, mikor épségben találtam a szekrénybe zárt többszázezres műszert és a fiókban tárolt készpénzt.
Bezzeg a csokim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése