villamos

Van egy lány, akit mindig egy bizonyos villamosmegállóban vagy a villamoson látok... Kinézete és magatartása is elgondolkodtat.

Fiús öltözék, rejtegetett, mégis érzékelhetően kerekded mellek, rövid, cirmos szőke haj és apró, mandula szemek. Ajtónak, ablaknak vagy hirdetőfalnak támaszkodva, zsebre tett kézzel, határozottan áll, villamoson sem kapaszkodik. Mozdulatai megfontoltak. Semmi felesleges pepecselés, gombbirizgálás, telefonpötyögtetés, szatyorpörgetés ilyesmi. Csak néz maga elé, vagy egy-egy lassú tekintettel valaki másra. Például rám. Minden alkalommal találkozik tekintetünk.

Mint akit kirekesztettek. Egy társadalmon kívüli ember. Mégis... mint aki mindezt elfogadta. Belenyugodott, hogy ő más. Nem akar beolvadni, változni, hasonulni.

Csendes beletörődés kis cinizmussal fűszerezve... Ezt üzeni a pillantása.

Szinte egyértelmű, hogy saját neméhez vonzódik.

De nem ez az egyetlen titka.

Ebben biztos vagyok.