Új erőt kell magamba töltenem, már csak azért is, mert a konditerem, ahová mától Piturral fogyás-mozgás-lazítás céljából járunk (mert hát mi már itt tartunk ám. folytatjuk, ahol abbahagytuk. remélem.), szóval az a konditerem igencsak igényelni fogja az akaratot. Aztán meg mert nem tudom kiverni a fejemből, hogy nemsokára röpke másfél hónap alatt tizenkét vizsgát kell leküzdenem, méghozzá nem is akárhogyan, hiszen a jelenleg karcsú tárcámnak sem mindegy a jövő. És meg mert -bár meglepő, de- nagyon úgy néz ki, hogy kicsiny családomban jelenleg én vagyok az egyetlen józanul gondolkodó személy, ami nem vicces, mert nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint bárkivel szívesen harcolok a saját érdekeiért, és kíméletlenül megmagyarázom neki, hogy ez így nem lesz jó, higgye el - ismétlem: bárkivel. De nem anyukámmal. Mert ő az egyetlen ember, aki bármilyen helyzetben jogosan kikérheti magának, ha "kioktatom"... bármekkorát téved, milliószor át kell gondolnom, milyen szavakkal illetem, mert hát csak felnevelt, és mindenfajta egoizmust mellőzve mondhatom, hogy szerintem egész jól csinálta.
És egyébként azt hiszem, ez a bejegyzésem lett az, amelyikben a legmagasabb az egy négyzetcentire jutó 'mert'-ek száma. Nem tudom, feltűnt-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése