Poloboyt élettársamnak titulálni, majd az után érdeklődni, csak nem eljegyzett-é, igen lehangoló gesztus Mami részéről, mégpedig mert ez már nem az első utalás arra, hogy környezetem egyre kevésbé lepődne meg, ha megházasodnék és/vagy gyereket szülnék, ami nem jelent mást, mint hogy egyre érzékelhetőbb és észrevehetőbb a korom.
Persze tükrözheti egyszerűen nagymamáim konzervatív nézőpontját is, de belátható: ha már az ő szemükben sem vagyok az az ártatlan, icipici lányka, akit állítólag örökké, míg világ a világ, pici gyermekként szeretnek, akkor... ezek szerint...HAJJJAJ. Bezárult gyerekkorom kapuja. Brühühűűű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése