Tele van a világ üldözési mániás emberekkel. Ez oké.
Akkor viszont már idegesítő, mikor két, kb. nyolcéves kisfiú válik ilyenné. Megyek mögöttük alig négy utcán keresztül én, egy húszéves lány, aki még véletlenül sem lehetek félelmetes(!), mégis háromlépésenként hátranéznek már-már rémisztően riadt arccal, hogy még mindig jön az a lány? még mindig jön? még mindig?.
És igen! Még mindig jöttem!
Szívem szerint elkaptam volna a grabancukat, hogy tőlem aztán nem kell félni!!!, de azt hiszem, ez csak rontott volna a helyzeten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése