hétfő, március 29

fanka és a száznyolcvan fok

Művészetnek tartottam eddigi munkáját. Rímeket faragott, érezte a zenét...
...és igaz értékekről beszélt! Családról, barátokról, szerelemről, békéről zenélt. Drogok ellen érvelt, fellépett a rasszizmus ellen. Elítélte a pénzt, a médiát, a politikát.
Akik hallgatták, és szövegei mélyére néztek, (szerintem) ezt a "tisztaságot" vagy épp "nemtörődömséget" szerették.
A pad, Ezt most, Álmodtam, Egyszer volt... mind erről beszél.

Aztán jött két lemez, Magyar földre és Magyarok nyilai. Megadtam az esélyt, holott első hallás után szívem szerint többé elő sem vettem volna azokat a számokat. Mégis lejátszottam milliószor. Próbáltam értelmezni, próbálom most is, de nem találok választ. 
Ezt hívják pálfordulásnak talán. Csak most az irány negatív.

    Értem és érzem, hogy nyakig ülünk a kakiban. Ez tény.
    De isteníteni a szélsőjobbot?!
    Félek április 11-től...

Nincsenek megjegyzések: