Van, hogy lecseppennek az utolsó cseppek. Biztatnak, hogy ne nyeljek, mondjam el, amit gondolok. Aztán megtörténik, amitől féltem. Kimondom, majd kiborulok, kiabálok ilyesmi, és nem megbeszélés lesz a vége, hanem az a kifejezetten szar állapot, hogy nem tudom, most mi van, lépjek, ne lépjek, igazam van, de jól tettem-e és a többi kétely.
Fura dolog ez az őszinteség. Raktározni nem jó, mert robbanást eredményez. Ha viszont akkor ott, rögtön kimondom az apróságokat, megsértődnek vagy övön alul visszavágnak. Azok, akik saját bevallásuk szerint nem sértődékenyek.
Először azt hittem, nekem vannak önérvényesítési vagy kifejezésbeli problémáim, tehát nem tudom mondandómat kíméletesen közölni. Ennek azonban erősen ellentmond az, hogy csak bizonyos emberekkel vannak nézeteltéréseim. Nem értem, velük (és köztük) miért nem működik.
Dolgozom a megoldáson, bár gyanítom, egyedül nem fog menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése