Péntek este volt, mámorító.
Összejöttünk mi így, négyen - Andra, Megfejthetetlen Lány, Grillező Fiú és én. Az este konfliktuskezeléssel indult, ami végülis annyit jelentett, hogy boroskólákkal a kezünkben, vigyorral az arcunkon egymás szemére hánytuk korábbi sérelmeinket. A várakozással ellentétben nem volt zaftos veszekedés, kígyó-béka, pohárhajigálás - túl rég láttuk egymást. Szóval az eredmény további vigyorgás és még több boroskóla lett.
Az este további fejleményeit elemezve: felejthetetlen estét sikerült produkálnunk, ugyanis
1.még sosem vásároltam nadrágot spiccesen -most megtettem
2.még sosem láttam Andra szíve választottját -most nemcsak láttam, beszéltem is vele
3.még sosem táncoltam régi iskolám tornatermében alkoholmámorosan, Lady Gagára és Run DMC-re, húszéves létemre a legidősebbek közt
4.Megfejthetetlen Lányról újabb titok derült ki, ami bennem átmenetileg kisebbfajta identitászavart okozott. Nagyjából sikerült feldolgoznom, ennek ellenére egy ideig biztosan ő lesz töprengéseim tárgya.
De ami a lényeg: sosem gondoltam, hogy mi még egyszer így fogunk együtt ülni. Ricsaj, kacaj, boroskóla, nosztalgia... már csak Katica hiányzott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése