Mrs. Szöszi

Szülinapi zsúrra vagyok hivatalos. A házigazda, a bölcs szöszi lány legutóbbi találkozásunkkor megtanított kisállatot simogatni: "Nézd! Így kejj: simmm-simmm." Kíváncsian várom az újabb leckét.

kalandtúra

Folyton velem szemben és az én útvonalamon száguldozó emberek, tetőről csordogáló vízsugarak, a járda homorúiban felgyülemlő tengerek, rágók, kutyagumik és egyéb vakarékok között raftingoltam haza, ami miatt minimum egy Ügyes vagy, bogárka! vagy fejcirógatás járna, mert minden porcikám ép, száraz és jóillatú!
I'm the szlalom-champion!

apró sugarak

Pozitívum persze mindig van.
Mert ha Bálint-napra, ananászkarikákra, szívküldi ajándékra, gyertyafényre, pezsgőre meg ezek következményeire(...),
és kedvenc-menzai tavaszi finomfőzelékre meg torokcsiklandozóan rostos narancslére,
és menzán üldögélős könyvolvasásra meg szintén könyvolvasó bácsi mosolygó pillantásaira,
és rég látott, de nem feledett exmunkatárs  hogyvagy-e-mailjére,
na meg ma viselt, tavaszhívogató mellényemre gondolok.....
.....máris mosolygok!

fáj

Ilyenkor felsejlenek a régi emlékképek...
Hiányzik Picur. Hiányzik mint másik felem.
Egyetlenszer fájt... végtelenszer mellettem állt.
Most: esélyt adni, nyitni próbálok mások felé. Cserébe apró döfések járnak?
Minden út visszavezet(ne).

realista vagy mimóza?

Túlérzékeny lelkemet próbálom acélosítani. Vannak dolgok, amik felett már könnyedén átsiklom.
De mit tehetnék, ilyen vagyok. Apró dolgok...de árulás egytől egyig!
A barátok csak azért vannak, hogy legyen kikben csalódni?!
Nem hiszem.
De akkor most mi van?!

újra együtt

Péntek este volt, mámorító.
Összejöttünk mi így, négyen - Andra, Megfejthetetlen Lány, Grillező Fiú és én. Az este konfliktuskezeléssel indult, ami végülis annyit jelentett, hogy boroskólákkal a kezünkben, vigyorral az arcunkon egymás szemére hánytuk korábbi sérelmeinket. A várakozással ellentétben nem volt zaftos veszekedés, kígyó-béka, pohárhajigálás - túl rég láttuk egymást. Szóval az eredmény további vigyorgás és még több boroskóla lett.
Az este további fejleményeit elemezve: felejthetetlen estét sikerült produkálnunk, ugyanis
1.még sosem vásároltam nadrágot spiccesen -most megtettem
2.még sosem láttam Andra szíve választottját -most nemcsak láttam, beszéltem is vele
3.még sosem táncoltam régi iskolám tornatermében alkoholmámorosan, Lady Gagára és Run DMC-re, húszéves létemre a legidősebbek közt
4.Megfejthetetlen Lányról újabb titok derült ki, ami bennem átmenetileg kisebbfajta identitászavart okozott. Nagyjából sikerült feldolgoznom, ennek ellenére egy ideig biztosan ő lesz töprengéseim tárgya.

De ami a lényeg: sosem gondoltam, hogy mi még egyszer így fogunk együtt ülni. Ricsaj, kacaj, boroskóla, nosztalgia... már csak Katica hiányzott...

popsi-fázis

Vándoréletem alapvetően kétféle szakaszra osztható: csúnyulás és szépülés.

Ugyanis hazatéréseim során vállaimat kímélvén semmiféle kozmetikai kencét nem csomagolok el, ami két-, esetleg háromnapos hétvége esetében még elnézhető nekem, de mikor egy hétre duzzad az otthon töltött idő, lassacskán összeszottyad szegény arcbőröm. Aztán visszatérek a wellness-paradicsomi lakásunkba, ahol rögtön radírozom-pakolom, amíg újból babapopsihoz hasonlóvá nem szépül.

Most itt tartok. El lehet képzelni.

idilli családi este

Ha nagy leszek, kiscsaláddal és saját házzal, ott biztos nem lesznek ajtók! Mindenegyes helyiség kizárólag boltívvel lesz elszeparálva. Vagy ami még jobb: egyetlen nagy légtérből fog állni, és hogy ez technikailag kivitelezhető legyen, tele lesz csupa-csupa oszloppal. Bár azok az oszlopok is lehetőséget adnak a rejtőzésre, szóval bizonyosan üvegtéglából fogom őket készíttetni!
Merthogy az van, hogy a 625 szoba közül, ami kicsiny házunkban található, egyetlen szobának van kitárva az ajtaja - méghozzá az enyém. A "család" egyéb tagjai elvonultak saját zugukba, amiből kifolyólag a mai beszélgetésünk is csupán egy sziából állt.
Öröm itthon lenni. Tényleg.

mi van itt???

Néha felülkerekedik a naivitásom, és azt gondolom, a média megváltozhat. Mint most... de rögtön visszacsöppenek a realitásba, mikor egy olyan műsorba botlok, amiben vacsorára vendégelik az ország legkedevencebb sálgótárjáni sztárocskáját, aki  (azt gondolván, hogy ő most szakértően hozzászól) elégedett arckifejezéssel rajnak minősíti a terítéket. Aztán meg egy olyanba, amiben egy felfújt ajkú/keblű/fenekű leányzó nyilatkozik arról, hogy a mai lányok milyen könnyen adják magukat. Aztán meg Naptár Tünci új, még fiatalosabb, még szebb, még szexibb (???) mosolyát tervezgeti, ám amíg az el nem készül, gátlástalanul mutogatja a régi, kevésbé esztétikusat.

Persze aljas és gonosz vagyok, tele előítéletekkel, de ígérem: igyekszem, visszaszerelmesedni a világba............. majd holnap. Ma nem megy.

Szombateste volt. Fejlemény nincs. Az ok, hogy nem mentem sehová.
Miaszösz?!

anyja lánya

Mert amikor autózás közben anyukám elkezdi sajnálni a hófelhők mögött megbúvó napot, mondván "Szegényke, pedig hogy erőlködik!", akkor veszem észre, hogy kire ütött ez a gyerek.

számvetés

Túl mindenen, amin egyetemista túl lehet január végén. És még...
Megfejthetetlen Lánnyal elfogyasztott sör -pipa.
Mellé film -pipa.
Lovehome, tabiölelés, hegylábánálvacsora, még egy sör -pipa.
Hógörgetés -pipa.
Nagymama- és nagynénilátogatás, süti sütivel, betűtorony -pipa.
Sweethome, anyafélevacsora, új órarend, éjjeli könyvfalás -pipa.

Éééés: Gilmore girls, szobacicomázás, körömlakkozás folyamatban.

Ezek után? Jöhet akármi!

duci dublőrök

Kicsiny blogom baloldalán a szemfüles látogató újonnan elhelyezett, nélkülözhetetlen információt talál: a Poloboy--Beetlegirl-duó röghöz kötött mását.
Felhasználható ezentúl a lávsztoris bejegyzések fejben történő illusztrálásához. (A pikánsabb jeleneteknél persze gondok adódhatnak.)

hárpia-projekt

Napok, mikor semmi sem jó. Érj hozzám, de Ne már, ne csináld! Segíts, de Megy egyedül is! Beszélgess velem, de Hagyj már békén!
Poloboy meg csak kinevet, és szeret tovább rendíthetetlenül.