Nem. Nem szexualitásos bejegyzésre készülök.
Csak az van, hogy spórolunk. Szóval azt esszük, amit találunk.
Volt krumpli. Volt tészta. Lett belőle krumplis tészta.
A szakácskodást Andra vállalta magára. A galiba akkor történt, amikor feje felett a fűszerezés pillanatában fiktív buborékok jelentek meg, amik természetesen a "mennyi bors is kell a krumplira?" kérdésen kívül minden lényegtelen gondolatot tartalmaztak.
Így történt hát, hogy sikerült elkészítenie szerintem mindannyiunk életének legextrémebben fűszerezett krumplistésztáját. Ajkaink tüzeltek, könnycsatornáink kiürültek, de legyűrtük! Mert a szándék a fontos. <]
2 megjegyzés:
azért annyira nem volt szörnyű. :D
Perszeee. Tudod, hogy csak a szeretet beszél belőlünk... :)
Megjegyzés küldése