Aztán jön a reggel: fekszik mellettem. A mocorgásomra felébred, és néz értetlenül. Hisz' ő nem látta-hallotta-érezte.
Hiába kántáltam, hogy "Héééj, ez csak egy álom!". Az első fél órában újra kellett tanulnom a bizalmat.
Kicsit ijesztő volt. De sikerült. Túléltük.
2 megjegyzés:
Soha többé ne álmodj ilyet!!!
Nemnem. Ilyet többé nem. Vagy ha mégis, ébressz fel!
Megjegyzés küldése