Amióta (képzeletben) leírtam a második ikszet, vészesen kezdek szegény mamira hasonlítani. Eddig különösen nem izgatott, hogy életem igencsak mozgáshiányos - most bezzeg előjön minden fizikai bántalom, úgy mint hátfájás, csontrecsegés meg -ropogás, lihegés három lépcső megmászása (és egyéb cselekvések...) után, na és az egyre súlyosbodó emlékezetkihagyás. Meg ilyenek.
(Legközelebb, ha találkozunk, légyszi, a "Szia" mellé biggyeszd oda a nevem is!
Hátha addigra azt is...
Kackac.)
Nah meg ami a legbosszantóbb: nem bírom a hajnalig tartó ereszdelahajamat(-ot)! Nem megy.
Fénykoromban még..... aóóóóó, dájóóó is volt!
Most meg: lassan elhagynak a barátaim, mert csak kéthetente iszom velük.
(Ha kimondom a félelmemet, nem teljesül, ugye?)
1 megjegyzés:
a barátaid nem az alkoholmámorod miatt szeretnek. :)
Megjegyzés küldése