Ülj le, és írd - ismétlem: írd - össze az előző éved! Milyen szóval jellemeznéd, mik voltak a fontosabb dátumok, mit értél el, mi nem sikerült? Aztán tervezd meg az ideit! Határidők, konkrét tervek, nagyobb álmok. Kell, hogy összegezz, különben elillannak a sikereid, és betemetnek az el nem végzett feladatok. Na és hogyan ellenőrizd? (Ja hogy nincsen határidőnaplód? És miért is nincs?) Megteszi egy "kockás" füzet. Párhetente lapozd át, módosítsd, egészítsd ki, és mindenekelőtt emlékeztesd magad arra, mit akarsz elérni! Néha kell a s**gberúgás, nekem így megy.

Magadat kigáncsolni?

Amikor elkezdtem a jelenlegi munkámat, az egyik céges oktatáson azt mondta valaki: az ellenség egy ágyban fekszik velünk. Új dologba vágunk, sok a kérdőjel, nehéz meglátni a lehetőségeket; hát persze, hogy a párunk lesz az első, aki lebeszél az egészről. És kire hallgatnánk leginkább, ha nem rá, gondoltam én. Aztán mégis belevágtam, az én párom nemhogy nem akart lebeszélni, ő lett az első számú támogatóm! Akkor hol itt a baj? Könnyen fog menni... Aztán telt-múlt az idő, és kezdtem rájönni, ki is az ellenség. Egy ágyban velem? És nem a párom? Így már nehezebb, mint gondoltam.

Nézem a képeket, és büszke vagyok. Annyira belesüppedtem az életembe, hogy nem tudok írni. Elfelejtettem analizálni, kívülről szemlélni. Mostanában mást sem tudok, csak élni. Most akkor ez jó vagy sem?

Tabula rasa nem létezik. Viszont a meglévő alapanyagot lehet más formára gyúrni. Mindenkinek megvan a megfelelő helye, a hozzá illő párja, a neki való hivatása a világban, és ahhoz, hogy ezt megtaláljuk, sokszor irányt kell váltani, merni változtatni. "Újrakezdtem a nulláról" - nagy kamu! A régi érzések, élmények, tapasztalatok úgyis bennünk maradnak, nincsen delete gomb. Viszont ezekből lehet tökéletesen építkezni. A keserűek lesznek alul, amikre az újabb és újabb tapasztalatok rakódnak. Épül a piramis, és a kezdeti rossz alapköveket lassacskán már nem is találjuk. Ott vannak - és legyenek is, különben összedől a piramis -, mégis a csúcsra jutásig annyi mindent élünk át, annyi anyagot gyűjtünk össze, hogy a tetején állva már nem fog fájni az alja. Gondolj erre, amikor valami olyat kell csinálnod, amihez nincs kedved! Gondolj arra, hogy néha a nem-akarás legyőzése kell ahhoz, hogy a végén azt csináljuk, amire mindig is vágytunk!

Ü R E S ,  F E H É R   L A P .

Mit írnál rá?

Kikerülhetetlen kényszer a kiábrándulás?

Naiv kislányként igen jól érezte magát. Nem tudta, hogy naiv. Nem tudta, milyen is a világ. Aztán felnőtt, nővé cseperedett, és égni kezdett az arca jobbról is, balról is. Mintha az élet tenyere folyton ütlegelné. Hiába a fiú, ha más lánya kell neki. Hiába a rokoni szeretet, ha mindenki beteg. S hiába az iskolák, ha munka sincs. Mert jó munka nincs - rossz főnök, áskálódó kollégák, mosolytalan taposómalom. Akkor minek is? Minek is élni? Értelme semmi.

Na de hoppá! Itt egy másik fiú. A férfi, aki számára nincs más lánya. Nincsen ám, csakis Ő, az Egyetlen. Tágra nyílik a lány szeme. Papi elmúlt hetven, néhány nyavalya elnézhető neki, Anyuka meg erős asszony, csak leküzdi azt a lábfájást. És különben is: zsarnoki munkahely? Hát ő ezt nem tűri, tovább fog állni! Eldöntötte.

A mázsás terhek apránként hullanak róla. Most pillekönnyen és gondok nélkül áll a tükör előtt, bámulja, amit lát, és mosolyog. Szép vagyok.

Mekkora esély van rá, hogy egy faluban két azonos nevű ember él, és nem is tudnak egymásról?

egy kis kötekedés

Még hogy szerelmi háromszög?! Ugyan már, csak egy kis logika: a háromszög mindhárom csúcsa kapcsolódik a másik kettőhöz egy oldal által. Hát ki hallott már olyat, hogy a két szerető egymással csalja a megcsalót?