Néha olyan apróságok is elegendőek a letört kedv javításához, mint a telefon lejátszási listájának frissítése vagy egy idegentől kapott dicséret, miszerint "Magácskának nagyon jól áll ez a frizura". Ilyenkor néhány percre elfelejti az ember, mennyi zh vár rá, és ő mindennek tetejében mennyire ramatyul van.

~A szeretet ereje csodákra képes. Figyeljünk oda egymásra most kicsit jobban!~ - kérte a jelenlévőket adventüdvözlő beszédében a polgármester úr, mikor hirtelen valakinek megcsörrent a telefonja......

Nem szeretném lecserélni kedves Dub FX-et még, mert igen jellemző az én mostanábani (Hellószia, Kazinczy volnék.) hangulatomra, mégis van egy zeneszám, amit érdemesnek tartok megosztani, mivel egész este a fejemben motoszkál. Jöjjön hát most valamiféle Napi Ajánló rovat: Foster The People - Pumped up kicks

Garantáltan az őrületbe kerget: elég egy kis részlet, és egész este ezt dúdolod.

Tegnapelőtt Mamusz alteregójával találkoztunk szembe, tegnap felszállt a metróra Blair Waldorf, ma meg kedvenc családapa csoporttársam volt a főszereplő a a filmben, amit vigasztalásul néztem meg délután, mert ellopták a bérleteim. Mindkettőt. Szóval... hasonmáshét or what the hell?

...na és mi lesz a rendszámokkal, ha végigérünk az ABC-n?

Az igazán intelligens ember képes értelmezni a kerek egészt egyben és annak alkotórészeit külön-külön is. Látja, mi van a csomagolás mögött, és meglátja az értéket a haszontalan között. Így ha egy zeneszámot hallgat, tudja élvezni a hangszerek és a énekhang elegyét, ugyanakkor érti annak szövegét, és kihallja a felcsendülő hegedűt is.

Bárki bármit mond, a külvilág visszajelzéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ki látná tisztábban és értékmentesebben a dolgainkat, mint a saját környezetünk? Persze ők nem tudnak mindent. Van, amit csak mi érzünk és látunk. A dolgunk tehát az, hogy a saját tapasztalatainkat összevessük a visszajelzésekkel. Kérdés, hogy a kapott kép mennyire lesz világos. És még ha világos is, mennyire esik nehezünkre meghozni a helyes döntést. Mert mindig ott lesz a kérdés: vajon tényleg ez a helyes döntés?

A falusi élet legfőbb jellemzője a zárt közösségi élet. Mondanom sem kell. Mindenki ismer mindenkit, látásból legalábbis minimum. Igaz ez a fiatal generációra még inkább, hiszen fiatalok egyre kevesebben vannak. Egy ilyen közösségbe járok én majd' minden hétvégén nem oda született, de lassan már beépült bevándorlóként. Múlt hétvége alkalmával meggondolatlan lépésre szántam el magam: elhívtam gyerekkori barátnőmet egy ártatlan csevejre a már említett Kis Közösség kellős közepébe. Lényeges, hogy Barátnő nem a Kis Közösség tagja, másik település lakója. Vajon mi lett az este eredménye?

Bizony-bizony. Körülöttünk túltengett a tesztoszteron, temérdek ital ajándékba csak nekünk (vagy inkább Neki), csak most, és még a dekorlufikat is lehozták nekünk (vagy inkább Neki) a mennyezetről! Egy biztos - vagy inkább kettő: 1.Én mindenképpen profitáltam az estéből. 2.Kis Közösség életét jó ideig felbolygattuk. (...nah jó, akkor három...) 3.Barátnőt minden bizonnyal jó ideig ellátták önbizalom-tartalékkal.

Vajon mi történne, ha a vadabbik barátnőimet ütköztetném Kis Közösséggel?
Talán egyszer folyt. köv....

Szabadnap, szép idő, mit csinál a család? Szolidan körbesétálja a környéket. Naja! Olyannyira, hogy a szomszéd településen lyukad ki, és sötétedés idején jut haza busszal. Olyannyira szolidan.

Augusztus:

Ambíciót érzek, terveim vannak, sínen vagyok. Olyan iskolába fogok járni, amit végre szeretek. Olyat fogok tanulni, amivel a kenyeremet akarom keresni. Megcsinálom, mert meg akarom. Ezért meg tudom.

November:

Kakiszagot érzek - mert nyakig abban ülök. Olyan iskolába járok, amit végre szeretek, olyat tanulok, amivel később a kenyeremet fogom keresni, deh..... egyetlen van belőlem, miközben két iskola két egészt követelne, és akkor még nem jutott Bignek, Barátoknak, Családnak és saját magamnak. De megcsinálom, mert meg akarom. Ezért meg tudom.

Osztóóódj!