mese hab nélkül

Nem szerettem volna ilyesmiről írni, de ugyebár arról szokás blogolni, ami foglalkoztat, megérint, végső esetben nem hagy nyugodni.
Hát van egy mese...
...hol volt, hol nem volt egy lány, a lánynak pedig egy barátnője. Egyes számú legyen Pitur, barátnője legyen Beetle (aki még véletlenül sem én vagyok). Hosszú időn át testvérként éldegéltek - félszavakból, mozdulatokból értették a másikat. Számíthattak egymásra mindenben, legyen az puszta hétköznapi probléma, családi galiba, nagy szerelem vagy szakítás. Bizalom és szeretet feltétel nélkül...
Aztán megváltoztak a körülmények. Jött egy harmadik lány. Határozottabb, mondhatni erőszakosabb, jobb esélyekkel, több közösen eltöltött idővel. Pitur elcsábult. A körülményekkel együtt ő is megváltozott.
Viták, bizalomvesztés, kígyó-béka egymás fejére... nem gyűlölettől, inkább dühtől és a fájdalomtól vezérelve. Később Beetle félreállt. Feladta. Messze kerültek egymástól, nem beszéltek, igyekeztek beletörődni.
Azonban!
Időközben ismét változtak a dolgok. Beetle átértékelte életét és baklövéseit. Rájött, hogy mindig kettőn áll a vásár. Feladni volt a legkönnyebb, amit tehetett. De remény mindig van...
Van ugyanis egy közös pontjuk: a szülőfalu... a szülőfaluban pedig egy pici szórakozóhely. Mindketten visszajárnak, holott mehetnének máshová is, de... megszokás, ismerősök, emlékek... nosztalgia.
Nem is lenne ez probléma, hisz' az a pici hely annyira nem pici, hogy ne kerülhessék el egymást. A fordulat akkor történik, mikor Beetle alkoholmámoros állapotban meglátja Piturt...
(Ehhez tudni illik, hogy Beetle alkohol hatására szereti a világot és benne az embereket, ráadásul kínosan őszintévé válik. Tehát...) ...majd a következő lehetőségek valamelyikét viszi véghez:
1. meghívja Piturt egy vadászra, leülteti magával szemben, és kifaggatja élete ismeretlen fordulatairól.
2. odaszambázik Piturhoz a tánctéren, majd vele szemben szégyellősen, de mosolyogva táncol tovább.
3. úgy megöleli, hogy Pitur alig kap levegőt, és e közben "szerelmet vall" neki.
Másnap a verziók mindegyike jelent bizonyos szintű lelki konfliktust Beetle számára, ám ezek még feldolgozhatók.
A nagy lelki háború akkor tör ki, mikor Pitur válaszol a Beetle által korábban elmondott őszinteségekre... éééhhs... az a válasz egyáltalán nem elutasító!

A mese befejezetlen. Folytatás talán szombat esténként várható, mikor hőseinknek újabb esélyük nyílik egymásba botlani.

Megjegyzés: A szereplők természetesen fiktív személyiségek, a történet a képzelet szüleménye...

a medve bőrére

Hmmm... már érzem a számban a söröcske ízét, amit holnap, az utolsó megmérettetések után Megfejthetetlen Lány társaságában (vagy segítségével?) fogok elfogyasztani. Nyami.

napi jócselekedet

Főzz tésztát, tegyél rá túrót, edd meg, és mosolyogj rá valakire!
Nevetni fog.
(A művelet mákkal is végrehajtható.)

káosz

Ülök én így, csendben, vizsga utáni békével, magamat délutáni kockulással jutalmazva, miközben figyelem kedves lakótársaim... az önbizalommal telit, aki már a harmadik ruhakombinációt cseréli le, közben önmagát bébi bálnának titulálva... meg a másik, fehér tányérsapkásat, aki a tükörbe nézve egy muffint vél felfedezni... meg a harmadikat, aki hidegvérrel szembetegségeket mutogat nekem.

Pedig annyira igyekszem megőrizni a lelki nyugalmam! De mindig jön valami...

készül...

Lesz kép Sportnyúlról! Megígértem.
Csak kissé szemérmes a modell. Mióta megvan az új (és szép és okos) telefonom, természetesen mindig fényképezős pózban közelítek felé, ő meg természetesen rögtön értelmezi szándékomat (hisz' ő is okos), és vagy egyszerűen hátat fordít -egy szőrpamacs farkincából pedig lássuk be, nem túl sok értelmezhető tartalom születne-, vagy elugrál, még mielőtt bármit is rögzíthetnék belőle.
De lesz fotó. Tényleg. Túljárok az eszén. (Remélem szereti a répát...)

a teljesség igénye nélkül...

Be kell látnom: szeretem a barátaimat.
Azt, aki hátulgombolós korom óta van nekem - hol aktívan, hol a háttérben, de mindig... (Anyáink szerint már a babakocsiban pajtiztunk.) ...aki tizennégy órán át talpon van, s utána teljesen leamortizálódva eljön koccintani, mert húszéves lettem.
És aki osztálytársból, majd kedd+csütörtöki fitness-partnerből együttpartyzós-egymásnálalvós-lélekboncolgatós barátnővé, majd közösszobás lakótárssá vált... aki épp akkor telefonál, mikor egyedül itatom az egereket.
És akivel együtt kattogtak füleink legelső repülőutunkon, aztán első szigetelésem során sátortársamként az első és egyetlen olyan barátnőmmé lépett elő, akinek foghattam a haját, és simogathattam a hátát, miközben kitálalta az aznap fogyasztott alkoholféleségeket... akit a közös élmények ellenére sosem tudok megfejteni...

És azt, aki a fix pontot jelenti... aki életem összes fordulópontján támogat... aki éjjel sms-t ír, mert eszébe jutok, és bejön hozzám a kórházba, mikor látogatási tilalom van.
Vigyáz rám, istápol, mégis hagy lélegezni.

Kell ennél több?
Hát hogy lehetnék így boldogtalan?!

kritika

Kicsiny Blogom megkapta élete első (ismeretlentől származó!) pozitív visszajelzését, ami igen megtisztelő Rá és rám nézve egyaránt.
Köszönjük, Kedves Dé! :]

sebaj

Bekuckózva rég látott kedvenc filmet nézni, aztán a boldogságtól könnyes szemmel elaludni, majd várhatóan napraforgókkal álmodni a legjobb orvosság a jajjjnemtanultamésreggelvizsgázom bajra.
Mosolyogva egyest kapni? Hm?
Ezt csinálja valaki utánam!

hihhhetetlen 2

Éééés: mégis talpon, indulásra készen! Hős vagyok. (Persze ehhez nagymértékben hozzájárult az a váratlan esemény, hogy Nap egy vetődő mozdulattal elfoglalta ágyam egyik, majd riszáló mozdulatokkal a másik felét.)
Így hát, mennem kell. Nincs mese.
Bár a hajnali bejegyzésem, így visszaolvasva, szerintem még egy gyors korrekciót igényel: nem, nem lakótársaimmal vágytam légyottra. Csupán ihletadóan erotikus volt ez a miliő.
Az alkohol nem a biszexualitást, hanem a kétértelmű fogalmazásmódot hozza ki belőlem. (Többek közt.)
De azért... ha már ezt a biszex témát boncolgatom... nem volt rossz ez a party... ;)

hihhhetetlen

Vicces, mikor úgy kezdődik az este, hogy na most már illene aludnunk, és ezt az elhatározást próbáljuk is véghez vinni, aztán az igyekezet kettő percig tart, mert akkor jön Napocska meg Finn Fiú, és kényszerből MUSZÁJ házi pálinkát meg bort meg újabb pálinkát legurítanunk. Nekünk.
Aztán az alkolhol után újabb alkohol, majd hangos zene meg hangos kodás következik, amit házunk közössége (mindenki más, aki aludni próbált) egy kedves ablakbetöréssel jutalmaz.
Kedves gesztus. Az összetartást, a szimpátiát meg az értelmet tükrözi.
De mindegy is.
Lassan 5 óra, mi meg sült krumplit meg melegszendvicset majszolunk, ami jelzi szándékomat az 5 óra múlva kezdődő vizsgámon való megjelenésre.
Perpillanat... mire is vágynék?
Alkohol... Zene... Erősen nimfomán lakótársak...
Azt hiszem, egyértelmű... :D

lángoló ajkak... ;)

Nem. Nem szexualitásos bejegyzésre készülök.
Csak az van, hogy spórolunk. Szóval azt esszük, amit találunk.
Volt krumpli. Volt tészta. Lett belőle krumplis tészta.
A szakácskodást Andra vállalta magára. A galiba akkor történt, amikor feje felett a fűszerezés pillanatában fiktív buborékok jelentek meg, amik természetesen a "mennyi bors is kell a krumplira?" kérdésen kívül minden lényegtelen gondolatot tartalmaztak.
Így történt hát, hogy sikerült elkészítenie szerintem mindannyiunk életének legextrémebben fűszerezett krumplistésztáját. Ajkaink tüzeltek, könnycsatornáink kiürültek, de legyűrtük! Mert a szándék a fontos. <]

szerelem második látásra

Új tétel a kívánság-listámon: hétvégi ház Vérteskozmán.

Bizonyára a legreálisabb kérésem.

puszedli

Utazni jó...ha éppen nem egy áporodott testszagú, köhögő és tüsszentgető alkoholista ül mellém olyan közel, hogy molesztálja az aurámat... nem... hanem mikor egy olyan lány ül elém, akinek szemet gyönyörködtetően természetes vörös haja van, és aki a lendülettel, ahogy leül, olyan illatfelhőt sodor felém, ami egész úton mosolygásra késztet. Ő a puszedli-illatú lány.

Bátorítottam magam egész úton, ám végül csak leszálltam úgy, hogy nem tudtam meg, milyen parfümöt használ.
Pedig.....!!! Hűűű.

szöszi lány

Üldögélt az ölemben az az ici-pici szöszi lány, aki alig 2 éve van ezen a világon, és akit hasonlóan csöpp termetű testvére meg unokatestvére száműzött Barbie Birodalomból, mert Ő nem rendelkezett saját babával. Bánatában lábaimra kuporodott, és újonnan beszerzett mesekönyvéből addig mesélt nekem, míg el nem aludt.
Ott. Az ölemben. Hallottam, ahogy pici testével lélegzett. És éreztem fürtjein a baba-illatot.

Aztán később ugyanez a lányka, már sokkal virgoncabb állapotban, beütötte az ujját. Hárman kapásból vetődni készültünk, gondolatban már kiáltva, hogy Jajjj szegénykém, jól vagy?. De még mielőtt bárki is szóhoz juthatott volna, ő bölcsen csendre intett mindenkit: "Nem kell rá puszi. Nem fáj."


A legjobb dolog, amit két ember összehozhat!

a hazatérés örömei

Miután három napig teljes elszeparáltságra voltam ítélve, a tv-ből értesülvén minden kint zajló eseményről, mint ez a BKV-sztori meg a hirtelen jött sok hó (és a sárga emendems), alig vártam, hogy végre hazatérjek kedves otthonomba, és szívjak egy kis friss levegőt. Na hát a fogadtatás megvolt, mondhatom!
Mintha csak arra várt volna az a temérdek hó a háztetőn, hogy mi leparkoljunk közvetlenül röppályája végpontjába -a ház mellé-, szépen lassan kinyissam a kocsiajtót, és mit sem sejtve kiszálljak az autóból. Szerintem csak erre várt. És miközben ez megtörtént, ő (mármint a hógörgeteg) alattomosan megindult, nagy lendületet vett, és megcélozta az összes ici-pici nyílást a ruházatomon, hogy egyébként sem virágzó komfortérzetemet teljesen lelohassza.
Volt ám ott assszentségit meg kutyafája!!!